Így lett siker a Pokémon a Go előtt

világ megőrült a Pokémon Gótól. Idősek és fiatalok egyaránt bányákban és csatornákban kószálnak pokémonokat keresve, mások felmondtak a munkahelyükön, hogy több idejük legyen játszani. Ám ez nem új keletű dolog: Európában és az USA-ban a konzolos pokémonos játékokért és animációs rajzfilmekért már húsz éve megőrülnek az emberek.

A Pokémon-franchise-t Tadzsiri Szatosi alapította 1995-ben, de igazából már 1990 körül elkezdett gondolkodni az alapokon. Ő az egész Pokémon-világ atyja, az animációs rajzfilm főhőse is utána kapta a nevét (akit mi Ash Ketchumként ismerünk, az a japán verzióban Szatosi). A Pokémon hódítása először két szerepjátékos videojátékkal indult 1996-ban, amit Game Boyra fejlesztett a Game Freak, és a Nintendo jelentette meg. Szatosi a Game Freaknél dolgozott, a Nintendónál pedig a cég egyik kulcsembere, Mijamoto Sigeru mentorálásával készültek el a játékok. A Pokémon Red és a Green annyira népszerű lett Japánban, hogy nem sokkal megjelenés után leprogramozták a Pokémon Blue-t is, ami a Reddel karöltve meghódította a világot.
Ami jó, azon kár változtatni
Pokémon-evolúció

A pokémonos videojátékoknak hat generációja készült különböző platformokon.:

1. generáció: Pokémon Red/Green/Blue/Yellow (1996–1998) – Game Boy

2. generáció: Pokémon Gold/Silver/Crystal (1999–2002) – Game Boy Color

3. generáció: Pokémon Ruby/Sapphire/Emerald (2002–2006) – Game Boy Advance

4. generáció: Pokémon Diamond/Pearl/Platinum (2006–2010) – Nintendo DS

5. generáció: Pokémon Black/White (2010–2013) – Nintendo DS

6. generáció: Pokémon X/Y (2013–2016) – Nintendo 3DS

Ezeken kívül folyamatosan jelentek meg kvázi felturbózott remake-ek a különböző platformokon. A leggyakoribb módszer, hogy a párosával megjelenő generációs játékok mellé készítenek egy harmadikat, ami az előző kettőt összegyúrja. Azonban az utóbbi két generációnál ettől eltértek. A 2012-ben kiadott Pokémon White2 és Black2 például már a történeten és a karaktereken is változtatott. A hatodik generációs X/Y-nak pedig egyelőre nem lesz meg a harmadik, mondhatni egyesített része, helyette a készítők ugranak a hetedik generációs játékokra.

A pokémonos játékok lényege, hogy minél több kis szörnye (pokémonja – a szó a „pocket monster”, azaz „zsebszörny” összevonásából született) legyen a játékosnak, és a segítségükkel megnyerje egy adott régió bajnokságát. A pokémonokat lehet fejleszteni és csereberélni, illetve nyilván lehet harcolni velük, amihez nem árt tisztában lenni a lények tulajdonságaival. Bár önmagában nem egy bonyolult dolog, a jó stratégia nélkül nem olyan egyszerű nyerni. A játékok ráadásul tele vannak megoldandó feladatokkal, amiket egymondatos információmorzsák segítségével kell megfejteni.

Ugyanakkor a Pokémon-játékok alapkoncepciója – beszéljünk akár az 1996-ben kiadott első generációs Pokémon Redről, vagy az idén decemberben megjelenő, hetedig generációs Pokémon Moonról (és Sunról) – igazából semmit nem változott az évek során. Játékgenerációnként van egy új kvázi kontinens, ahol új pokémonok vannak, és ugyanazt kell csinálni, mint az előző játékokban: mászkálni, pokémonokat gyűjteni, fejleszteni, teremvezetőkkel csatázni és kisebb feladatokat megoldani. Lukács „Bagszi” Borbála, hazánk első számú pokémonos szakértője és a bagszipoke.hu oldal létrehozója szerint azonban épp ebben rejlik a franchise sikere.

„A legtöbb sikeres franchise alapja, hogy létrehozzanak egy jól kidolgozott, saját szabályrendszerre épülő fantáziavilágot, amibe a rajongók bele tudják magukat képzelni, el tudják helyezni saját történeteiket – mondja Bagszi. – Gyűjtögetni majdnem mindenki szeret, és a Pokémon remekül használja ki ezt az érdekes karaktereivel. A játékokban visszatérnek a korábbi részekben lefektetett alapokhoz, csak szebben, jobban, más körítéssel. Nem feltétlenül kell változtatni a koncepción, ha működik, hiszen minden nagyobb újítás a fejlesztő számára kockázat is. A Pokémon Go esetében is sok panaszt hallani, hogy az eredeti játékokból megszokott szintezős fejlődést egy teljesen más módszer váltotta fel, ami nem igazán pokémonos. Magához a mobiljátékhoz jobban illik a gyűjtögetésre ösztönző cukorkázós fejlődés, valós idejű harcolás, de a Pokémon képletéhez képest nagyon idegen."
A közösségteremtés a cél

A pokémonos játékoknál kezdettől fogva arra törekedtek, hogy létrehozzanak egy nagyon erős közösséget. A játékok párban jelentek és jelennek meg, és mindig van két-három olyan pokémon, amiket csak az egyik vagy csak a másik játékban lehet megszerezni. Így, ha valaki összeakarta gyűjteni mindet – és higgyük el, mindenki azt akarja –, akkor cserélnie kellett más játékosokkal. Sőt, egyes pokémonok is csak cserével fejleszthetők.
Pokémon-kártyával játszó gyerekek az utcán New Yorkban, 1999-ben
Pokémon-kártyával játszó gyerekek az utcán New Yorkban, 1999-ben
Fotó: Evan Agostini / Europress / Getty
Valódi 3D-t hozott a Nintendo
Valódi 3D-t hozott a Nintendo
A 3DS nevű konzolhoz nem kell szemüveget használni, mégis látjuk, ahogy térben harcolnak a figurák. Meggyőző.

A játékoknak így saját kis kereskedelmük lett, ahol a játékosok egymás között méregették a ritka vagy erős pokémonokat. Mivel rákényszerültek az összefogásra, a Pokémon-játékosok kimozdultak társakat, barátokat keresni, és emiatt lett nagyon népszerű a játék. Igaz, a DS-korszaktól megjelent az online csere lehetősége is, a 3DS-nek köszönhetően pedig a Pokémon Bankban tárolt verziók között is mehet a biznisz. Ám ennél vannak nagyobb szabású közösségkovácsoló tényezők is:

„A Pokémon alapja a gyűjtögetésre épül. Erre utal a híres »Szerezd meg hát mind!« szlogen is” – fogalmaz Bagszi.

Viszont a Nintendo és a Game Freak a kezdetek óta rejtegetett ritka pokémonokat a játékosok elől, amit normál körülmények között nem tudtak volna megszerezni.

Az első ilyen mitikus pokémon volt Mew, akit annak idején a Game Freak a Nintendo tudta nélkül rejtett a játék kódjába, és hatalmas híre lett, amikor először kezdték osztogatni egy hivatalos Pokémon-eseményen a játék készítői. Mew exkluzív volt és rendkívül ritka, így minden gyűjtő számára kincset ért."

A későbbi játékoknál is folytatódott ez a hagyomány, ami remek marketingfogásnak bizonyult a Nintendo és a partnerboltok számára. Csakhogy ezek a különleges pokémonok mindig helyhez kötöttek voltak, Magyarországon sokáig esély sem volt beszerezni őket. Ez a DS-es korszakkal (azaz a technológiai fejlettségnek hála) változott meg, ma már a magyar nintendós boltokba is eljutnak ingyenes kódok formájában ezek a hivatalos események.
A magyar pokémonos közösség

Magyarországon először 2000-ben lehetett pokémonos játékot (Red/Blue) játszani, mondja Bagszi. Ekkor kezdte az RTL Klub vetíteni az animét, ami akkora siker volt, hogy a Mirinda kupakgyűjtős nyereményjátékának a fődíja is egy Pokémon Red verzió volt egy Nintendo Gameboyjal; de a gyenge marketing miatt nem sok emberhez jutott el az, hogy játék is létezik.

Én is csak véletlenül tudtam meg, hogy léteznek videojátékok. Tulajdonképpen ez az információ az oka, hogy elkészítettem a rajongói weboldalt. Be akartam mutatni az osztálytársaimnak, hogy vannak új pokémonok és léteznek videojátékok is.

A Bagszipoké 2000-ban jött létre, és ma már a Nintendo régiós kirendeltségének hivatalosan is támogatott partnere. Az első Pokémon-találkozó 2004-ban volt, akkor még csak négy résztvevővel, azóta már túl vannak az ötvenediken is. A Pokémon Go megjelenése előtt ezer aktív (értsd, találkozókra járó) tagja volt a Bagszipokénak, ami az utóbbi két hétben 3600-ra nőtt. Hirtelen Pokémon-fanná változó magyarból pedig alsó hangon több tízezer lett a telefonos applikáció miatt.
Minden, amit a Pokémon Góról tudni akar
Minden, amit a Pokémon Góról tudni akar
Miért beszél erről mindenki? Hogy lehet több pokémonom? Mitől lesznek erősebbek? Hol szerzem meg Pikachut? Mik azok a kavargó levelek? Minden válasz egy helyen.
Tovább

Érdekes ugyanakkor megjegyezni, hogy pokémonozni nemcsak konzolokon, hanem számítógépes emulátorokkal is lehet (az erre a célra létrehozott kalózkártyákra konkrét ipar is épült). Igaz, az emulátorok bizonyos funkciókra (mint például a cserék) nem képesek, de sokkal olcsóbb, gyakorlatilag ingyenes dolog. Ez persze az eredeti játékkal játszók szemében nem egy jó pont, és bár arcon nem köpnek, ha meglátnak, azért jobb nem hangoztatni, hogy a legújabb Pokémon-játékot nem egy ötvenezres konzolon nyomod.
Pénz, pénz, pénz

A Pokémon Go annyira bejött az embereknek, hogy betegre keresi magát most a Nintendo. A mostani 16 évesek és fiatalabbak talán nem is értik, de aki legalább a húszas éveiben jár, az tudja, hogy a kétezres években szinte bármit el lehetett adni a Pokémonnal. Annak idején mindenki gyűjtött valamit: Yu-Gi-Oh kártyát, Master Crock kártyát, vagy épp mindent, ami Pokémon. A boltokban nem lehetett egészséges állapotban lévő Cheetost venni, a gyerekek addig nyomkodták, míg meg nem bizonyosodtak róla, hogy van valami értékes cucc a zacskóban. A chips mellé ugyanis Pokémon-tokenek (tazók, triók) voltak csomagolva, és rohadt menő volt ezeket gyűjteni.
WP 20160719 008
Fotó: Ráti József

Még nekem is megvan 19 darab trióm, ami amúgy körülbelül a tizede annak, ami eredetileg volt. Ütöttek, kopottak, fogalmam sincs, hogy nem kallódtak el ezek is a tazóimmal együtt. Ezeken kívül volt még matricás albumom, Pokémon-könyvem (még meg is van, igaz, borító nélkül), egy csomó VHS-kazettám. Pokémon-kártyám viszont soha nem volt, valahogy a Yu-Gi-Oh és a Mater Crock lenyomta azt. Pedig a Pokémon is megalkotta a saját kártyajátékát, rögtön az első generációs játékok sikere után.

A játékot eredetileg a Media Factory forgalmazta Japánban és a Wizards of the Coast cég az USA-ban, később pedig a Nintendo, majd a Pokémon Company vette át a gyártást és forgalmazást a saját terméke felett. 2004 óta, a videojátékokhoz hasonlóan, a kártyajátékból is évente szerveznek világbajnokságot, és azóta már ingyenes online játékként is megjelent PC-re, Macre és tabletekre.
A kártyajátékra nincs hatással a Pokémon Go

A Metagame kártyabolt két éve kezdett nyitni a Pokémon-piac felé és nulláról felépíteni a játékosbázist. Mayer András, a bolt tulajdonosa szerint a tendenciák pozitívak, viszont a Pokémon Go-őrület nem hatott ki a pokémonos kártyák forgalomára. Ugyanakkor nem tartja kizártnak, hogy amint a játékosok jobban megismerik a Pokémon-világot, elkezdjenek jobban érdeklődni a pokémonos termékek iránt.

Magyarországon még ma is vannak kártyagyűjtők és játékosok, de elenyésző számban. Ráadásul az egész országban mindössze egy bolt árul Pokémon-kártyajátékot. A legtöbb gyűjtő pedig nem is azért gyűjti a kártyákat, hogy játsszon velük. A rajtuk szereplő pokémonokat ugyanis más-más alkotó készíti, így egy lény akár száz különböző módon is megjelenhet a kártyán.
Videojátékból mozik és véget nem érő sorozatok

A legtöbb magyar az anime jóvoltából ismerte meg a pokémonok világát, miután az RTL Klub megvette az adáshoz szükséges jogokat, és igényes szinkront tett alá. Az első hat évad annak rendje és módja szerint le is ment, sőt állítólag a 7-8-9. évadok is le voltak szinkronizálva, majd a sorozatot elkaszálták itthon. Ennek oka Bagszi szerint főleg nézőszámra vezethető vissza, mások az ORTT-t (Országos Rádió és Televízió Testületet) tették érte felelőssé. A Jetix nevű gyerekcsatorna 2009-ben megpróbálta még visszahozni a sorozatot, de borzalmas szinkront sikerült kreálniuk (összesen kilenc évad és hét mozifilm jelent meg magyarul). Érdekesség, hogy a kilencedik évadra az amerikaiak is új szinkronszínészeket hoztak be, és azokat se nagyon szerették.

Ugyanakkor az Egyesült Államokban vagy például Németországban is a mai napig, minden héten megjelenik a legújabb epizód, jelenleg a 930. résznél járnak. A mozik azonban nyugaton sem különösen népszerűek. 1998 óta 19 mozifilm jelent meg, azaz nagyjából évente egy, de mozikban leginkább csak Japánban vetítik őket, az USA-ban is csak a Cartoon Networkon adják le.
GettyImages-51100697
Fotó: Getty Images / Europress / Getty

Egyébként maga az anime sorozat nem nagyon üt el a játéktól. A főhős (Ash/Szatosi) utazik a világban a barátaival, pokémonokat kap el, harcol velük, és küzd az igazságért, barátságért, miegymásért. A sorozat alapvetően próbál pozitív morális üzeneteket közvetíteni, példának okáért negatív karakter még csak véletlenül sem ér el soha sikert, ha csal (becsületesen igen). Ennek ellenére rengeteg a kritika, leginkább azért, mert ezt az egész pokémonszerzést és harcot össze lehet mosni a rabszolgasággal és az állatkínzással. (Személyes vélemény: A pokémontartás annyira számít rabszolgaságnak, mint a kutyatartás, a harcok pedig annyira durvák, mint egy Bud Spencer-bunyó.)

Még biztosan jó pár évig számíthatunk a Pokémon jelenlétére a világban, hiszen húsz éve folyamatosan kitart a brand, és a Go által ismét őrületesen sok rajongót szerzett magának. Vagy ahogy Bagszi mondja: „Könnyen lehet, hogy a hozzám hasonló, Pokémonon felnőtt játékosok még az unokáikkal is együtt fogják vadászni a zsebszörnyek újabb és újabb generációit.”

Forrás: Index

Kép